A természet éledt - s én halni láttam (?)
szépen, szomorún.
Te is meghalsz egyszer - mondtad -
akárcsak Szvidrigaljovné
- bár nekem nincs Szvidrigaljovom -
de gyilkosom még lehet?!
ne te légy!
ne lássak őszt veled
ha szívünk egymásra néz
ha nyílik a cseresznyevirág
ha zöld rügyeket bont a nyár -
karcsú törzse hajlik, int feléd
én "tölgyemberem"
hiába súgod
bújj hozzám, ahogy csak bírsz, oly közel
hiába
egészen mégsem érlek el
hiába nyílik kezedben virággá a nyárfaág
hiába - a tavasz is ősz nekem...
Pedig nyár lesz megint - nyár.
(De most ősz van.)
Csak a tél sose jönne el!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése