A SZERELEM EMLÉKE

A harsány ricsaj csenddé szelidült
Kemény ködökből lágy havazás
táncolt körénk glóriát
Vad vihar is dúlt
s már tűzött a Nap

És csendünk
édes sóhajoktól
lett gazdagabb

1978.

SZERELEM_ÉLET_HALÁL

1978. május 19. (egy régi noteszlapon)

Szerelmem-életem-halálom

Igen, igen. előtted is, akkor igazán
tudtam, sőt éreztem
(mert az érzés több mint a tudás)
már mindent a szerelemről.

Mert mesterem - a művész -
ki testvéremmé is lett
(azzá avatta első beszélgetésünk
mit ő sem felejthetett el, ma sem)
magához emelt, s én őt magamhoz
Óriásokká nőttünk egymás kezét fogva
Mi tudtuk - sőt éreztük
(mert ő tanitott rá:
az érzés több mint a tudás)
a SZERELEM - HALÁL
és nincs "boldogság"
csak örülni lehet egymás örömén
s keresni csak a másikat egyre
s majd elvesziteni

Valahonnan el kellett indulni
hogy elérjek hozzád -
ki - mint mondják-
csupa ÉLET
de te sem vagy kikötő.
Karod olykor korlát.
Perceid kiszámitottak.
És költő sem vagy. Pedig, lehetnél.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s mint az anyád - szerethetett-
ha emlékszel még rá.
S anyja lennék gyermekünknek
ha te is akarnád.
De te nem tudom mit akarsz.

Te mindennél többre tartod a tudást
S azt hiszed, semmit se "tudok" én
A SZERELEMRŐL.
(Mert neked a szerelem is
egészen más
mert olyan vagyok neked
"mintha az unokád"...)

Nem veszed észre, hogy
minden anyát kiált bennem
s hogy én szültelek világra
mikor én is megszülettem
másodszor- első találkozásunk
váratlan viharában
mikor végleg elhagytam
"elveszitettem' azt a másikat

ki csak a halál mezsgyéjére vitt
szerelmes-csókos dalaival
hajnalt nem ismerő éjszakákon át
s mégis te leszel nekem a HALÁL