sorsunk

Talált kézirat töredék (70-es évek)

SORSUNK

kiderül majd minden -

az is , hogy gonoszok voltunk vagy jók

hazugok vagy igazak -

majd megmondják mások -

a kivülálló okosak

a sutyorgó vénasszonyok

a csámcsogó sihederek

s a gyerekek

(akik nem is olyan ártatlanok)-

majd ők megmondják

s lehet, hogy megköveznek

szivünket célozva meg

(miről azt hiszik, hogy nincs is)

majd ők igazságot tesznek

az ostobák

mit tudják ők

hogy éveket cipelünk

egyetlen könnyű percért

hogy mérföldeket futunk

arasznyi pihenőért

hogy földes szobában fázunk

s vigyázunk ne lásson senki

és nem merünk

csak halkan énekelni

hogy konzervet eszünk

egyetlen tálból

és lepedőnk sincs

csak egy szakadt takarónk

de rámteriti, ha fázik

és betakarom, ha fázok

(bár többnyire egymással

takarózunk)

és fönt és lent

és egymás mellett

szivdobogásunk

lépteket sejt

s még közelebb bújunk

azt hisszük

boldogok vagyunk

pedig  csak éppen

boldogtalanok nem

és az ágy sir alattunk

és táncol a vágyunk

és mi csak várunk

a semmire várunk

ne bántsatok hát

megérdemeljük

azt a csak hitt
boldogságunk


.......................

 a vége többvariációs...:

és fönt és lent

és egymás mellett

szivdobogásunk

lépteket sejt

s még közelebb bújunk
valamit várunk
és az ágy sir alattunk

és táncol a vágyunk

és mi csak várunk

a Semmire várunk

ne bántsatok hát

megérdemeljük

boldogtalanságunkkal
azt a kis boldogságunk

siva mondja - mondom

 párok jönnek szembe velem
de én egyedül járok
azaz nem is
a zene mindig velem
ha állok is
ő táncol bennem
s vele a minden

sose vagyok egyedül!
csak látszat, hogy

mindig egyedül táncolok

a mindenség körülölel
és táncol velem

lánc

  Lánc

tavasz lett kívül

belül még fagyott szíved

nem olvad Naptól

nem olvad Naptól

annyira függsz másoktól

levél vagy egy fán

levél vagy egy fán

de még ősz előtt lehullsz

mert benned tél dúl

mert benned tél dúl

mégis örülsz a nyárnak

ha megperzselt is

ha megperzselt is

mégiscsak olyan szép volt

életed nyara

életed nyara

télbe fordulva is fűt

emlékezni jó

emlékezni jó

elmúlt forró nyarakra

ha dermeszt a tél

ha dermeszt a tél

aludni vágyom én már

de jaj nem szabad

de jaj nem szabad

kimondani semmit se

csönd a hű barát

2013. április 21. Budapest és Szeged közt

Philemon és Baucis nyomán

mint az az ősz pár
egymás kezét fogva,
egymás felé dőlve,
egymást támasztva
de mosolyosan, beszélgetve
már évezredek óta - úgy tűnik,
hiszen annyira egyek
nemcsak kezüknél összeérve -
úgy lenne menni jó

el
.......

jó lehet megöregedni együtt
azaz jobb lehet, mint egyedül...

ELFORDULÁS

Azt hiszem szabadverseket irok ezentúl
(ha már irnom kell - vagy még szabad)
Gondolataim nem viselik el a rímeket.
Kiábrándultak a szépségből,
miután rájöttek, hogy a szépség kevesebb az igazságnál
de az igazság se feltétlenül tartalmazza szépséget.
Kopár szavaimmal Keatsnél gazdagabb igazságokat keresek,
de csak a régieket szegényitem még el -
A hitetlenség jobb ha néma?...
                    maradjon néma!

1974(?) kb... de még irtam utána, tán 1975-ben a leginkább...


         

TÖREDÉKEK

Tudhattam volna
ki csak ma szeret
az nem szeret

azzal a holnap is
csak tegnap

Azzal a szerelem
 nem szerelem

Azzal nem jutsz el
 sehova

(Könnyeim már oldja
a lemondás mosolya)

MOST SÍROK

Könnyeim kínom űzték szemembe
S te csak nézted értetlenül
mintha kínomhoz közöd se lenne

Nem illik a csókhoz a könny?
A nevetés se!

Csókold a könnyeimet

S ne ellenükre szeress

Szeress - amiért  nélkülük
nem lehetek veled

Kettőnkért sírok -
vagy talán hármunkért
vagy talán mindenkiért
mindenki helyett
- helyetted is -
azok helyett
kik azért nevetnek
mert sirni nem tudnak

Ne félj a könnyeimtől
Lehet hogy nevetek holnap

(Csak most maradj velem)

géppel

géppel is vagy se megy ez
irom ami jön
de nem jön semmi már
mindig azt hittem hogy vége
mikor még csak az eleje
vagy a közepe volt
de most már tényleg

ó elhibázott élet
elsietett semmi

vagy
 még
most
sincs
 vége

nyitok
valamit

addig is

hát persze

minden pillanat
élet
s végtelen

hull a hó
(a szívemben
halkan)
megint

automatikus irás


óravázlatfüzetemben találtam, Apollinairnél, (azt hiszem házifeladatnak is ilyet adtam fel, s magam is megcsináltam, kipróbáltam),jó pár éves lehet a szöveg, de mintha ma is aktuális...(ami mutatja, hogy akkor se volt igaza...? vagy akkor is, most is, mindig...(?)



Fájdalom végleges zsákutca
Söprik az utcát
Ó jaj
Örökké kulcs nélkül Fáj
Könyvtár bolha bál Fáj
A düh iszonya nem szabad vigyázz
Félek késő minden
de holnap még később lesz
Szólni kéne, nem félni
Élni - asszociálni bátran
Összeesem Ki emel föl
Moszkvai utca, fa, emberek
Senki Lépcsőkön ugráltam
Botorkálok most
Késő Eltoltam Nincs visszaút

helyzetrajz

Mindig másokat csodáltam
Mindig másokat szolgáltam

Visszfényben álltam

Csoda, hogy végül
annyira áhitozom
az igazi fényt
a fényem...?

Csak kár, hogy
mára megkopott

Én meg vakulok

Sötétben állok

mi kell

kell hogy az embert szeressék

s ne csak szavakkal
azokkal hazudni is lehet
de érezned kell
hogy elfogadnak
hogy fontos vagy
fontos a léted:
a szeretet életben tart

kell hogy az ember szeressen