VERSFORGÁCSOK

(régi jegyzeteim rendezgetése közben)

1976. december 12.

TE_ÉN

Eltávolodtam magamtól
hogy hozzád közelítsek
s egyszercsak
megláttam benned: magam

Pedig nem hasonlítunk egymásra.
Csak azonosak vagyunk néha -
egymástól
meg sem különböztethetők

Nem szeretlek
Csak szeretek találkozni veled
mert olyankor
találkozhatok önmagammal is

De magamat se szeretem
S ezért nem is tudom elhinni,
hogy igazán szeretsz te.
És ez jól van így.

Nem szeretlek
Nem szeretsz

De testünk egymáshoz rándul
És egyként egy

Miféle ősi igazságnak enged?

Mi hajt egymás felé
S mi űz el,
hogy újra visszarántson?

Vonzások - taszítások...

kint és bent

Kintről a bent a kint
Bentről a kint a bent

Jó lenne egyszer
ott lenni, ahol -

A vágyakat megölni
nem lehet
Én addig vagyok
mig a vágy...

S ha meghalok
velem hal minden el

De addig...

Hogyan tovább?

Csak állok
mindenem a nincsem

Már nem is élek?

De a vágy, a vágy!

Hogy bent legyek bent
és kint - kinn!

A vágy nem hagy
meghalni...

Kinek hiányzom
ha magamnak sem

Nem szabad
meghalni

(talált) haikuk(?) 1978-ból (30 évesek)

Rád gondolok -
gondolsz-e rám s vársz?
Ostoba barát - a magány


Halálról szóltam
S elszomorodtál
Az élettől ne félj hát!


"Ölemben virág vagy!"
El ne ejts!
Szirmaim ne hullasd

Kifogni az időn... a változásban

'Sejtjeink állandó kicserélődésével
az egész (szervezet) is átalakul?
Bizonyára
S csak valami atavizmus
támasztaná fel bennem
mindig azt, ami voltam -
s azt, aki lehettél
(amikor még nem ismertelek)

Én nem akarom elhinni,
hogy megváltozunk.

Én nem szeretem az Időt!

6 év volt mögöttem csak,
mikor azt akartam,
álljon meg minden,
senki se nőjön tovább,
maradjon mindenki akkora,
amekkora éppen most.

/Hogy ne kelljen meghalni -
senkinek!/

Az a "most" hol van már?
Az az "én" hol vagyok?

Te akkor még messze voltál
térben és időben is
a 20 éveddel.

S hol vagyunk ettől
már mind a ketten?!"


...hm... mikor írtam ezt? én most, mindjárt 66, s te ki is? hol is?
...hm, lehet, hogy mégis csak az idő fogott ki rajtam, (rajtunk)...

talált

nincs bú
eltemetve
a múlt
a jelen
teremt
jövőd
öröm
lehet

1998.