a negativ oldal

fogynak a rokonok
barátok ismerősök
fogyunk

egyszer mi is
átlendülünk a
negatív oldalra

de erről már
nem tudunk (?)

nem tudom!

márc 26 este

születésnapra - ajándék helyett

se névnap se születésnap
se karácsony se újév

nekünk nincsenek ünnepeink
hétköznapunk ragyog fel néha

napjaink hétköznapok

az a nap ünnep
ami elhoz
(még ha töredék is)
de mégis hétköznap valamennyi

de félek neked a szerelem ideje se ünnep
csak hétköznap mint a többi

nekem a szerelem

Nincsenek ünnepeink -
Ne is a naptár modja meg
mikor kivánjak boldog életet
kivánok én mindig
(ha meg se hallod-
mert nem szóval mondom
és nem a fülednek)
de most igen
s most az egyszer figyelj
mert itt egy születésnap
s fogadd ajndékul e szavakat

sose adtam neked semmit
te is csak pár olyan dolgot
mit el kellett dobnom
mert minden tárgy elárul
nem ajándékozhattunk mi -
csak egymásból
s te sokszor azt is visszavetted
nem szerettél csak engedted
hogy szeressenek mások
hogy más szeressen
mindjárt kiabálok
pedig éltetni akarlak
de félek - az a halálod
aki elhallgat

megváltoztál
közös perceink mennyire mások

váltás

ezentúl ideirom a nap verseimet ... az aliz-napok.blogspot.com ba ugyanis nem férnek bele (napi több is) kénytelen vagyok, szétfeszitette kereteit , oda csalk "prózákat" irok ezentúl...valószinű (hacsak anem nagyon aktuális és kihagyhatatlan valami "Napjaimból")

kiüresedni

miközben a kiüresedéstől félek
elborít annyi minden
ki se látszom belőle

hogy hagyom itt ezeket?
nem jöhetnek velem...

tán jobb lenne kiüresedni

A SZERELEM EMLÉKE

A harsány ricsaj csenddé szelidült
Kemény ködökből lágy havazás
táncolt körénk glóriát
Vad vihar is dúlt
s már tűzött a Nap

És csendünk
édes sóhajoktól
lett gazdagabb

1978.

SZERELEM_ÉLET_HALÁL

1978. május 19. (egy régi noteszlapon)

Szerelmem-életem-halálom

Igen, igen. előtted is, akkor igazán
tudtam, sőt éreztem
(mert az érzés több mint a tudás)
már mindent a szerelemről.

Mert mesterem - a művész -
ki testvéremmé is lett
(azzá avatta első beszélgetésünk
mit ő sem felejthetett el, ma sem)
magához emelt, s én őt magamhoz
Óriásokká nőttünk egymás kezét fogva
Mi tudtuk - sőt éreztük
(mert ő tanitott rá:
az érzés több mint a tudás)
a SZERELEM - HALÁL
és nincs "boldogság"
csak örülni lehet egymás örömén
s keresni csak a másikat egyre
s majd elvesziteni

Valahonnan el kellett indulni
hogy elérjek hozzád -
ki - mint mondják-
csupa ÉLET
de te sem vagy kikötő.
Karod olykor korlát.
Perceid kiszámitottak.
És költő sem vagy. Pedig, lehetnél.
Én úgy szeretlek, mint a gyermek
s mint az anyád - szerethetett-
ha emlékszel még rá.
S anyja lennék gyermekünknek
ha te is akarnád.
De te nem tudom mit akarsz.

Te mindennél többre tartod a tudást
S azt hiszed, semmit se "tudok" én
A SZERELEMRŐL.
(Mert neked a szerelem is
egészen más
mert olyan vagyok neked
"mintha az unokád"...)

Nem veszed észre, hogy
minden anyát kiált bennem
s hogy én szültelek világra
mikor én is megszülettem
másodszor- első találkozásunk
váratlan viharában
mikor végleg elhagytam
"elveszitettem' azt a másikat

ki csak a halál mezsgyéjére vitt
szerelmes-csókos dalaival
hajnalt nem ismerő éjszakákon át
s mégis te leszel nekem a HALÁL

sorsunk

Talált kézirat töredék (70-es évek)

SORSUNK

kiderül majd minden -

az is , hogy gonoszok voltunk vagy jók

hazugok vagy igazak -

majd megmondják mások -

a kivülálló okosak

a sutyorgó vénasszonyok

a csámcsogó sihederek

s a gyerekek

(akik nem is olyan ártatlanok)-

majd ők megmondják

s lehet, hogy megköveznek

szivünket célozva meg

(miről azt hiszik, hogy nincs is)

majd ők igazságot tesznek

az ostobák

mit tudják ők

hogy éveket cipelünk

egyetlen könnyű percért

hogy mérföldeket futunk

arasznyi pihenőért

hogy földes szobában fázunk

s vigyázunk ne lásson senki

és nem merünk

csak halkan énekelni

hogy konzervet eszünk

egyetlen tálból

és lepedőnk sincs

csak egy szakadt takarónk

de rámteriti, ha fázik

és betakarom, ha fázok

(bár többnyire egymással

takarózunk)

és fönt és lent

és egymás mellett

szivdobogásunk

lépteket sejt

s még közelebb bújunk

azt hisszük

boldogok vagyunk

pedig  csak éppen

boldogtalanok nem

és az ágy sir alattunk

és táncol a vágyunk

és mi csak várunk

a semmire várunk

ne bántsatok hát

megérdemeljük

azt a csak hitt
boldogságunk


.......................

 a vége többvariációs...:

és fönt és lent

és egymás mellett

szivdobogásunk

lépteket sejt

s még közelebb bújunk
valamit várunk
és az ágy sir alattunk

és táncol a vágyunk

és mi csak várunk

a Semmire várunk

ne bántsatok hát

megérdemeljük

boldogtalanságunkkal
azt a kis boldogságunk